Önismeret a hétköznapi életben

Az önismeret egyre divatosabb fogalom, mégis sok jelentéssel bír az emberek számára. Az emberek, amikor elkezdenek önismerettel foglalkozni, akkor gyakran a fennálló problémáik megoldásához vezető útként teszik, vagy azért mert szeretnének eleget tenni a belső hívó szónak – mely egy olyan vágy érzéseként jelenik meg, ami már nem elégíthető ki fizikai dolgokkal... Az önismerettel való foglalkozás egy olyan kalandos ”utazás”, melyhez nem kell szakképzettség vagy bármely előismeret. Az ismeretek sokszor csak korlátozzák a „kereső” személyt, hiszen már elvárásokkal áll neki önmaga megismerésének. Az önismeretben való haladást sokkal inkább tudja támogatni egy olyan személy, aki már rutinos és a kisugárzása, személye is szimpatikus. Így támogatni tud megerősítő gondolataival, ösztönzéseivel és megértésével. Egy olyan támasz, akihez mindig bizalommal fordulhatunk, mégis meghagy szabadnak és önállóságra sarkall, aki igazán lendületessé teheti az előrehaladásunkat.

Az önmagunkkal való foglalkozás során egyre több olyan dolgot fedezünk fel magunkban, amire talán még sosem terelődött tudatosan a figyelmünk. Amikor valaki új dolgokat kezd el felfedezni önmagában, akkor természetesen a külső világból is egyre több részletet kezd el észrevenni. A részletek megjelenésével pedig egyre tartalmasabbá válik egy olyan egyszerű élmény is, mint elsétálni otthonról a boltig.

Amikor megkérnek valakit, hogy sorolja fel a jó és rossz tulajdonságait, akkor bizony rendkívül sarokba szorítják, és egy lehetetlen helyzetbe kerül. Nem csak azért mert a magáról alkotott képéről kell tudatosan megfogalmazzon pár gondolatot felkészületlenül, de egyúttal a kérdésben megbúvó elvárás is szinte már megalázó lehet. Az elvárás nem más, mint hogy ítélkezzen a válaszadó önmaga felett és sorolja be magát a jó és rossz kategóriák

közé, alapul véve a személyiségbeli vonásairól való tudomását. A kérdés hűen tükrözi az átlagos felfogást, ami a megosztottságból, dualitásból fakad: jó és rossz. Pedig valójában mindezek egy egység részeiként létező, de valójában nem is létező rendkívül viszonylagos kifejezések. A példát tovább boncolgatva máris fény derül arra, hogy az embereknek általában fogalmuk sincs magukról. Sem arról nincs fogalmuk, hogy mások számára milyen társaságot képeznek, de arról sincs, hogy valójába milyenek legbelül. Ebből fakadóan persze máris nem olyan meglepő az, amikor egyes élethelyzetekben megjelenik az értetlenkedés: „hogy kerültem ebbe a helyzetbe ?”, „miért nem szeretnek az emberek ?”.

(...) Az önismeret és tudatosodás folyamata a gyakorlatban elsősorban azt is jelenti, hogy rendezzük, megválaszoljuk a kérdéseket, melyek mélyen szunnyadnak. Így folyamatosan „kiegyenlítjük” a számlát, amit akkor halmoztunk fel, amikor magunktól eltávolodva szereztünk „rossz” élményeket.

Amikor valaki elkezd önmagával foglalkozni az nem más, mint hogy észreveszi, megtiszteli és megismeri önmagát. Megismeri mind azt, ami belülről fakadóan tisztán önmaga és azt is, ami valójában csak téves kialakult kép és semmi köze a valósághoz. Azon alkalmakkor, amikor tudatosan időt szentelünk önmagunk megismerésére, egyúttal megteremtjük azt a lehetőséget is, hogy élvezzük önmagunk társaságát zavartalanul! Ezen önmagunkkal töltött idő alatt olyan kapcsolatot építünk ki önmagunkkal, mely már nem a külső világból jövő ingerekre, visszajelzésekre, ítélkezésekre, dicséretekre, hízelgésekre stb. alapszik. Ez a kapcsolat végre őszinte, idővel ítélkezés mentességre fog alapulni, ahol a szemlélődő és a tapasztaló „én” valódi érdeklődést mutat önmaga léte iránt.

Egyes emberek életében lehet ezek a pillanatok lesznek élete első olyan pillanatai, amikor valaki őszinte érdeklődést mutat felé, valódi gyermeki nyitottsággal.

Természetesen ezek a folyamatok, melyek megélésekor megtapasztalja a szemlélődő önmaga értékeit, párhuzamosan feljönnek a mélyen szunnyadó kellemetlen emlékek is, mint a magány, elhagyatottság, ítélkezések, fájdalmak, stb. emlékei... Ezek az emlékek idővel sorra eltűnnek, és elveszítik érzelmi töltésüket és már csak pusztán érzelem mentes információkká redukálódnak le. Így aztán egyre nagyobb mértékben kap teret és jelenül meg folyamatosan az egyén valódi énje.

Aki magát megérti, az idővel másokat és a világot is meg fogja érteni. Aki már nem ítélkezik önmaga felett, az már mások felett sem fog ítélkezni, csupán tisztán észrevesz mindent és nem társít semmihez sem jó, sem rossz gondolatot vagy érzést. Mindent meghagy tisztán annak, ami. A letisztult önkép segíti az életben való boldogulást.

Forrás: http://angliaimagyarradio.com

#önismeret #blog